HeLLo

Nem gondolom, hogy rossz életem van, sem azt hogy tele vagyok gondokkal egyszerűen csak most először életemben nem találom az utamat, nem tudom merre, hogyan tovább. Soha nem hittem volna, hogy blogot fogok írni, pont én akinek levegőt nincs ideje venni, mert annyi minden foglalkoztat, de most itt vagyok. Olyan mintha naplót írnék, csak sokkal modernebb felfogásban, amit bárki láthat.

Rettegek a jövőtől. Félek, hogy mi lesz velem. Mindig tudtam mit akarok és azért addig küzdöttem, amíg az enyém nem lett… most azt se tudom, hogy mit akarok magamnak, mit akarok az élettől, mit várok el saját magamtól. Úgy érzem, hogy ez az erő, ami mindig cselekvésre késztetett elhagyott. Beleestem egy gödörbe és az istennek se tudok belőle kimászni. Mintha valami állandóan visszahúzna és mondaná, hogy hova megyek jó helyen vagyok itt, és akkor egy pillanatra elgondolkozom, hogy tényleg ki akarok mászni harcolni miden és mindenki ellen, amikor sokkal könnyebb hátra tenni a kezem és leülni a gödörbe. A legrosszabb, hogy vannak pillanatok amikor valaki felém nyújta a kezét, hogy kihúzzon és amikor már félúton vagyok egy gonosz mosollyal az illető visszahúzza
a kezét és ott hagy félig lógva. Azt hittem, hogy soha semmi nem fog olyan erővel bírni, hogy elveszítsem a sajátomat, de megtörtént…nem mindig vagyok olyan erős mint szeretném.

-D-